1.Fejezet

Sziasztok!
Meghoztam az első fejezetet. :) Mint már említettem 3 éve kezdtem el írni, és csak egy hajszálnyit változtattam rajta. Remélem így is tetszeni fog, de ha nem szívesen várom az ötleteket! :D
Puszi: Nixypixy

1.Fejezet: A kezdetek

Romantikus séta a pasiddal? Kívánhat ennél többet egy lány?  A naplemente, a feljövő Hold, a csillagok, és mind ez egy számomra kedves illetővel oszthatom meg. Legalábbis, akkor még így gondoltam.

-Szeretlek- súgta a fülembe Adrian. Ő az én kedvesem. Szőke haja, kék szeme és napbarnított bőre van, ami már szinte természetellenes, és izmos felsőtest. Imádom Őt.

-Én is – válaszoltam, majd megcsókolt. Már hazafelé tartottunk az esti sétánk után. Minden nap ugyan azt a területet járjuk be. Le a parkba, majd vissza a házunkhoz. 

-Holnap megyünk együtt suliba?- jön a kérdés. Ezt mindig eljátsszuk.

-Mint mindig- kaptam még egy jó éjt csókot, majd bementem a házba.

-Maya, te jöttél haza?- hallottam anyám hangját.

Ja, egyébként én vagyok Maya. Pontosan Maya Jonsh. Rövid ismertető rólam. A legfurcsábbat hagyom utoljára. Vállig érő szőke hajam van. Vékony, de sportos alkat vagyok. Magas is, amiből következik, hogy hosszú lábaim vannak. A legfurcsább a szemem, ami lila színű. Kiskoromban sokat jártam szemészhez vele. Az orvosok se tudtak mit kezdeni. A legjobb benne, hogy élesebb a látásom, mint a többi emberé. Adrian is ebbe szeretett bele, legalább is azt mondta.

-Igen Anya! Én vagyok az. Felmentem a szobámba- közöltem vele, és ott se voltam. Az anyámmal nincs valami jó viszonyunk. Mióta apa elment azóta még rosszabb. Apámat nagyon szerettem, de 7 éve elhagyott minket. Nagyon nagyot csalódtam benne.

Felbaktattam a szobámba, és bekapcsoltam a Hi-Fi-t, és maxon bömböltettem a Linkin Park- Givin up című számot. A szobámhoz kapcsolódik egy erkély, oda szoktam kiállni, most is így tettem.

A szomszédban már öt éve nem lakik senki, most még is fény szűrődik ki az ablakon. Elmélkedésemből egy dörömbölés hozott vissza.

-Maya! Kapcsold már ki ezt az Isten verte ordibálást!- üvöltötte anya. Megforgattam a szemeimet és kikapcsoltam az „ordibálást”- Köszönöm- és ment is tovább. Épp visszafelé tartottam az erkélyre, mikor megszólalt a csengő- Maya nyisd ki!- folyton ezt csinálja. „Maya csináld meg ezt” vagy „Maya, ezt most te intézed el”. Kimentem a szobámból, le a lépcsőn a bejárati ajtóig. Kitártam ameddig csak lehetett, és dühösen néztem az előttem állóra. Egy srác állta küszöbön megdöbbenve, és folyamatosan a szemem nézte. Így hát én is így tettem. Fekete szeme döbbentem csillogott, fekete haja a szemébe lógott, viszont zselézve volt. Hófehér, kidolgozott testén megcsillant a holdfény.

-Szia - köszöntem először.

-Szia - találta meg Ő is a hangját.

-Mit akarsz?- tértem a lényegre.

-Ööö… most költöztünk ide, és holnap estére kerti partit rendeztünk, így gondoltuk meghívjuk a szomszédokat is. Ezért jöttem, hogy megkérdezzem eljöttök-e? – villantott rám egy ezer Wattos mosolyt.

-Rendben ott leszünk. Hányra kell menni, és vigyünk valamit?- játszottam a jó kislányt.

-Este hatra, és nem kell semmit hozni-mosolygott.

-Oké. Jó éjt- és a döbbent képébe vágtam az ajtót.

-Anya! Holnap hatra kerti partira megyünk az új szomszédba- szóltam be a fürdőbe.

-Rendben- tovább nem maradtam. Bementem a szobám fürdőjébe. Letusoltam és hajat is mostam, majd elmentem aludni, de nehezen jött álom a szememre. Hajnali kettő lehetet, mire elaludtam, mert piszkosul fájt a fejem.

Érdekes álmom volt. A szomszéd srác szerepelt benne, és Adrian is ott volt. Egymás ellen harcoltak. Próbáltam közbelépni, de meg voltam kötözve. Ami a legfurcsább, hogy nem Adrian miatt aggódtam. Sikítva ültem fel az ágyon. Zihálva vettem a levegőt, és csorgott rólam a víz. Egyetlen kérdés járt a fejembe: MI VOLT EZ?

Felkeltem, bementem a fürdőmbe, és újra letusoltam. Mikor végeztem vissza másztam az ágyamba, és megnéztem mennyi az idő. Már reggel öt volt. Még fél órát remegtem az ágyban, és az álmomon gondolkoztam, de csak egy csomó kérdés merült fel bennem. Miért a szomszédért izgultam? Miért érzek Adrian iránt gyűlöletet? Miért voltam lekötözve? MIÉRT? MIÉRT? MIÉRT? Nem értem.

Hallottam, hogy nyílik, majd csukódik az ajtó. Anyám, jött haza a pasijától. Gondoltam magamban. Nem törődtem vele sokat.  Fogtam magam, felöltöztem, megfésülködtem, fogat mostam. Mikor végeztem, még csak hat óra volt. Nem vártam tovább, felhívtam a legjobb barátnőmet, Amandát.

-Hmmm? – szólt bele álmosan.

-Am, én vagyok Maya. Talizhatnánk most?- nyögtem a kérdést.

-Ja! Mennyek, vagy jössz?

-Megyek. Szia- letettem a telefont, és összeszedtem a cuccaimat, majd útnak indultam. Amanda háromutcányira lakott tőlem. Útközben még felhívtam Julyt. Közöltem vele, hogy Amnál leszek, legyen Ő IS OTT. Am és July szomszédok voltak, így mikor oda értem már July is ott volt. Köszöntünk egymásnak, és csöngettünk.  Amanda nyitott ajtót. Még mindig pizsiben virított.

-Sziasztok- ásított egy nagyot.

-Szia- válaszoltuk kórusban July-val. Bementünk a házba, egyenesen Amanda szobájába.

-MI volt ilyen sürgős?- tért a lényegre July, majd mind ketten felém néztek.

-Én nem tudom. Megijedtem- vallottam be.

-TE? Megijedtél? Mitől?- a két lány szinte egyszerre beszélt.

-Az álmomtól- July és Amanda összenéztek, majd egyszerre szólaltak meg megint:

-Elkezdődött- én döbbenten néztem. Most már nem értettem semmit.

-Elmagyaráznátok, mi folyik itt?- néztem hol az egyikre, hol a másikra.

-Jobb lesz, ha ott kezdjük, kik vagyunk mi- Am bólintott, July tovább folytatta- Én vérfarkas vagyok, úgy ahogy Adrian is- csak pislogtam- Adrian a falkavezér fia, vagy is az örökös. Én meg az unokatestvére.

-Én vámpír vagyok. A királyi család most költözött ide. Én másod unokatestvére vagyok a hercegnek, Tomnak – ez a név. Annyira ismerős. Gondolkoztam, majd olyan dolog történt ami semmi jóra nem vezethet. Elájultam.

Megint álmodtam, mégpedig ugyan azt, de most hangokat is hallottam. :

-Adrian! Add fel!- ordította a szomszédom- És, engedd el Mayát!

-Jaj, Tom. Ezt ugye te se gondoltad komolyan? Miért engedném el ezt a banyát?- majd gonoszan felnevetett. Én csak vergődtem a kötelek között és Tom nevét kiáltottam folyamatosan.

-Azért, mert sz…- a háttérben a csata elnyomta a mondat végét. Így nem hallottam.

Arra ébredtem, hogy valaki rázza a vállam. Adrian állt előttem életnagyságban, és aggódó képpel, de át láttam rajta. Most már.

-Jól vagy?- jött oda Amanda is- Sajnálom, nem kellet volna elmondanom.

-Nem miattad volt, hanem az álmom miatt- vallottam be, és egyenesen Adrian szemébe néztem.

-Elkezdődött?- kérdezte a lányokat, mire Ők bólogattak- Remek, akkor elmondtátok neki?

-Csak, azt, hogy kik vagyunk mi, te és Tom, de az Ő nevének említésekor elájult- taglalta Amanda.

-Oké, akkor mondjátok el a többit is- színpadiasan intett, hogy kezdhetik.

-Te boszorkány vagy, mégpedig a királyi családból. Ezt a szemed színe alapján lehet tudni. A bosziknak vannak képességeik. A királyi családban mindenkinek legalább három képességgel rendelkezik, plusz a varázslatok és más képességek. Neked az egyik a jövőbe látás- fejezte be July. Én Adrian arcát néztem, ami az utolsó mondatra meglepődötté vált.

-Ó, igen a jövőbe látás- annyi határozottságot vittem a hangomba amennyit csak tudtam – és már megtapasztaltam azt, ezért szerintem nem mondok ujjat, hogy egy önző, beképzelt, hazug vérfarkas vagy- én vagyok a nyugodtság minta példánya, azzal, hogy ezt a mondatot nyugodtan is eltudtam mondani.

-Maya? Miért állítod azt, hogy hazug? Hiszen szereted- állt a védelmére July- és Ő is szeret téged.

-Ebben nem vagyok biztos. Ezek a látomások sokat elmondanak róla. Ja, és azért hazug, mert végig játszott velem, de egy biztos nem engedem, hogy itt háború legyen- néztem egyenesen a Herceg szemébe.

-Most lebuktam- sóhajtott- Olyan jó lett volna, ha csak pár hét múlva jelentkezik az erőd, vagy valami más. Miért pont a jövőbe látás? Na, mindegy- vont vállat- akkor is lesz háború- gonoszan felnevetett. Nem bírtam tovább, felkaptam a táskám, és elrohantam.

Nem gondolkoztam hova megyek. Azt hiszem ösztönösen jött. Tom háza előtt tértem észhez, hol is vagyok. Sóhajtottam egy nagyot, majd becsöngettem.

-Szia- egy nő nyitott ajtót.

-Jó napot. Tom itt van?

Sziasztok!

Sziasztok! 

Mint látjátok új bloggal jelentkezem. :D Ezt a történetet már nem most kezdtem írni, hanem 3 éve. Úgyhogy nem nagyon akarok benne változtatni. Remélem tetszeni fog! :D 

Bevezető

Maya:„Az életem nem is lehetne bonyolultabb. 17 éves vagyok, és boszorkány. A ’ szerelmem ’ egy vérfarkas, a szomszédom pedig egy vámpír. A legjobb barátnőim osztoznak rajta. Az egyik ez, a másik az. Ha ez nem lenne elég, elárulok egy titkok: Én vagyok a Kiválasztott!”

Tom: „Megvédem, akkor is, ha a várfarkasok győznek. Nem érdekel semmi más, csak hogy életben maradjon, hiszen szeretem.”

Adrian: „A hatalomért bármit! Kit érdekel egy kis boszi érzése, mikor az enyém lehet a világ. Beköszönt egy új kor. A vérfarkasok kora.”

Amanda és July: „Nem érdekel minket a két faj közötti viszály. A barátnőnk mellett állunk így vagy úgy.”
Ismerd meg Maya történetét, amiben szembenéz magával A VÉGZETTEL!