10.Fejezet

Sziasztok!
Péntek van és egyben új rész is! Ez olyan átkötő jellegű. A következőben már beindulnak az események.
Ezt a fejezetet anett knyeskó-nak ajánlom, aki már nagyon várta a következő részt!! :D
Következő rész következő pénteken!
Jó olvasást!
Puszi: Nixypixy

10.Fejezet: Joe

Nagyon megijedtem. Nem tudtam, hogy ki az, de abban biztos voltam, hogy anyámmal van. Értetlen voltam azzal kapcsolatban, hogy miért gondol annyit rám?  Talán anya be akar neki mutatni, vagy ismer már valahonnan? Esetleg köze van a Végzetemhez? Az is lehet, hogy már kezdek paranoiás lenni.

Nem akarta a véletlenre bízni a sorsomat, így tudatnom kellett valahogy Tomnak, hogy mi is a helyzet. Az igazság az volt, hogy féltem lemenni egyedül. Nem tudom, hogy épp merre van, de „elküldtem” neki egy üzenetet.

- „Tom! Kérlek, gyere á! Az ablakon keresztül” –a végét direkt raktam oda. Ki tudja, lehet, hogy ismeri az a pasit odalenn anyámmal.

- Gyere már le Maya! Tudom, hogy itthon vagy! –ordibált megint anyám.

- Egy pillanat –nem tudtam milyen kifogást találjak ki, így kimondtam az első dolgot, ami eszembe jutott –Épp nem vagyok egyedül –csak remélni tudtam, hogy Tom megkapta az üzenetemet.

Vártam, és próbáltam összeszedni magam. Nem tudom, hogy meddig vártam, de egyszer csak Tom ugrott be az ablakon, ezzel egy kicsit megijesztve.

-Bocsi, hogy csak most jöttem, de nem voltam a városban –csókolt meg.

Nem kicsit lepődtem meg. Gondolni se mertem rá, hogy milyen messzire el tudom küldeni a gondolataimat. Vajon mekkora hatósugara van ennek az egésznek?

-Maya! Gyere már!  - egyre közelebbről jött a hangja, ami annyit tesz, hogy anyám megunta a várakozást.

-Tom, azért hívtalak, mert van itt valaki –kezdtem el hadarni. –Folyton rám gondol, viszont a hangját nem ismerem.

-Lemegyek veled –nézett rám határozottan. Miután megfogtam a kezét elindultunk lefelé.

Furcsa volt, hogy anyám nem jött velünk szembe, de most ez nem tudott érdekelni. A konyhába érve csak egy pasast találtunk, akire Tom hirtelen elkezdett morogni. Nem értettem az egészet. Hol van anyám? Ki ez a férfi? Tom mióta morog idegenekre? Egyszerűen nem tudtam semmit. Vagyis egy valamit igen: ma se látom az igazi szüleimet.

-Te mit keresel itt? –sziszegte Tom.

-Te vagy a vámpírherceg, ha nem tévedek –szólalt meg az ismeretlen. Barna haja és barna szeme volt, ha tippelnem kéne úgy harminchat éves lehetett. A borostája egy kicsit öregített rajta. Mivel Tom ismeri, azon se lepődnék meg, ha már száz éves lenne.

- Nem tévedsz –hagyta rá Hercegem.  –Te pedig az alpha csicskása.

-Remekül tájékozódik úrfi –mosolygott gúnyosan Tomra, majd rám nézett. –A nevem Joe –hajolt meg. Egy szót sem tudtam kinyögni.

-Elég lesz –nézett rá Szerelmem haragosan. –Miért jöttél ide? –tette fel az engem is foglalkoztató kérdést.

-És hol van anyám? –találtam meg végre a hangomat.

-Holly elugrott a boltba, azt mondta, hogy nemsokára jön –nézett rám. –És, hogy a Herceg kérdésére is válaszoljak: azért, hogy a barátnőm bemutasson a lányának –kacsintott rám, amitől kirázott a hideg.

-Te az anyámmal jársz? –fogtam fel a mondani valóját.

-Gratulálok kisasszony. Úgy látom, van olyan okos, mint a herceged –gúnyolódott. Látszott a mellettem állón, hogy nem kell sok és neki megy Joe-nak.  Megfogtam a kezét hátha lenyugszik egy kicsit.

-„ Nem éri meg” –üzentem neki. Mikor megértette a mondani valómat, anyám lépett be a konyhába két tele tömött papírzacskóval.

-Á , végre lejöttél kisasszony –lépett a pulthoz, majd oda ment Joe-hoz és megcsókolta. Ezt azért nem akartam látni. –Látom már megismerkedtetek.

-Igen, meg –néztem anyámra.

-Remek, akkor gondolom nem baj, ha Joe ide költözik –jelentette ki anyám a legnagyobb természetességgel.

-„Nekem ez nem tetszik” –folytattam a gondolatbeli kommunikálást.

-„Nekem se” –adott igazat előbbi kijelentésemre.

-Nos –szólalt meg újra anyám. –Ki a te barátod?

-Ő Tom a szomszédból, és egyben a szerelmem.

-Értem –bólogatott –Maradsz vacsorára? –nézett rá, miközben a vérfarkast ölelgette.

-Köszönöm, de nem –utasította vissza. –Nekem most mennem kell –köszönt el, én pedig utána menetem.

-„Visszajössz?” –tudakoltam az ajtóban.

-„Tudod, hogy igen, de ez meg kell beszélnem Gab-el. Amint tudok jövök, nem szívesen hagylak itt Ezzel.”

-Szeretlek –suttogtam.

-Én is szeretlek –majd megcsókolt. Ez a csókunk villámsebességgel ért véget. –Megráztál –nevezett fel.

- Tudom –pislogtam fel rá.

-Na jó, tényleg megyek –adott még egy puszit a homlokomra, majd elhagyta a házat.  Becsuktam az ajtót, majd a szobámba mentem, ahol nem várt meglepetés fogadott.

- Végre itt a boszi –szólalt meg Joe.

-Ja –flegmáskodtam vele. –Ha megkérlek, rá elhagyod a szobámat?

-Nem –hangzott az egyértelmű válasz. Valahogy sejtettem, hogy ezt fogja mondani.

-Akkor elmondhatnád miért is vagy itt? –tettem fel egy újabb kérdést.

-Okos és kíváncsi is. Ez tetszik –nevetett fel. –Rendben, elmondom –lett komoly a hangja. –Azt akarom, hogy szakíts a barátoddal. Ha nem teszed, akkor Holly és a vámpír barátnőd issza meg a levét. De lehet, hogy meglátogatjuk a szüleidet is. Ki tudja? A sorsuk a Te kezedben van –közölte, majd kiment a szobámból.

MI VAN? Nem, ilyet nem kérhet tőlem. Nem, ez lehetetlen!

9.Fejezet

Sziasztok!
Újra itt egy új fejezettel! Remélem tetszeni fog! :D
Mivel holnap lesz a szülinapom ezért úgy gondoltam, hogy nem húzom tovább az időt és felteszem a következő fejezetet. ;)
Ez a fejezetet az én legjobb barátnőmnek ajánlom Csöppségnek, hiszen ő rágta a fülem a "Mikor lesz friss?"-kérdéseivel. Nos itt vagyok és jövő héten megint leszek :D
Jó olvasást!
Puszi: Nixypixy

9.Fejezet: Mert minden jó után jönnie kell valami rossznak  

A szobájába érve rakott le. Neki döntött az ajtónak és mohón tapadta a számra. Az egyik kezem a hajában barangol, míg a másik a hátán szántott végig. Ő közben a kezét lecsúsztatta az oldalam mentén a csípőmhöz, és erősen szorította. Imádtam, ahogy magához vont. Látszódott minden mozdulatán hogy akar engem, és hogy szeret.

Éreztem, hogy levegőhiányban szenvedek, de nem akartam szólni, ahhoz túlságosan is jó volt, amit a nyelvével művelt. Talán Ő is észrevette, hogy egyre szaporábban emelkedik a mellkasom, mert áttért a nyakam csókolgatására. Úgy éreztem, mintha tűzben égnék. Egyre jobban vágytam rá.  A szívem majd kiugrott a helyéről olyan erősen vert, miközben Tom hol simogatott, hol csókolt. Én se akartam lemaradni, ezért a pólója után nyúltam, és nagy nehezen lerángattam róla, hiszen nem nagyon akart elszakadni a számtól. A sikeres hadművelet után nyíltan csorgathattam a nyálam a kidolgozott felsőtestére. Egyszerűen tökéletes volt. Jobb szó akkor nem jutott eszembe. El se hittem, hogy ez a jóképű vámpír pasi az enyém. Tom visszatért a szám kényeztetéséhez, én meg a hajánál fogva húztam még közelebb magamhoz. A kezei sem tétlenkedtek, hol a combomon zongoráztak, hol a felsőm alatt bújtak el. Élveztem, amit velem tesz. Nem akartam adósa lenni, ezért a szépen kidolgozott mellkasára csúsztattam a kezem és járattam végig azokat.

Egyszer csak azt vettem észre, hogy nem ér már semmihez a hátam, és hogy Vámpírom megint felemel. Hirtelen pottyantam le az ágyra és egy halk sikkantással jeleztem neki nemtetszésemet. Éreztem, hogy belekuncog a csókunkba.

- Ez nem volt vicces – jegyeztem meg két csók között.

- De igen Szerelmem az volt –hallgatatott el egy újabb csókkal.

Hamarosan az én felsőtől is meg kellett válnunk. Nem is bántam olyan nagyon. Csókok hadával látta el a nyakam majd áttért a kulcscsontomra. Ott a másik oldalon vissza a nyakamhoz, majd a fülemet kezdte harapdálni. Nem győztem sóhajtozni az élvezettől. Piszok jól csókol, és amit a fogaival művel… egyszerűen leírhatatlan érzés.  

Viszonozni akartam neki a lágy kényeztetést, ezért nagy nehezen a hátára fordítottam, majd egy szenvedélyes csókot adtam neki. Az Ő példáját követve én is a nyakát vettem kezelésbe. Jól eső morgás hagyta el a száját. Nekem se kellett több. Ezen felbátorodva farmerja felé nyúltam és kikapcsoltam az övét, majd a nadrágja gombját is kibujtattam. Szép lassan és persze Tom segítségével lekerült róla a nadrág is.

- Most te jössz –nézett rám a csodaszép szemeivel miközben felült, majd megint én voltam alatta. Nem szóltam semmit, mikor a nadrágomhoz ért, de mikor a zipzárt is lehúzta eszembe jutott valami.

- Várj!

- Nem akarod? –kérdezte kiskutya szemekkel.

- Nem arról van szó –álltam fel az ágyról és az ajtóhoz mentem, amit kulcsra zártam. –csak nem akarom, hogy az öcséd újra meglátogasson minket –elmosolyodtam, majd az ágyra vezettem magam, ezzel együtt Tom újra alattam kötött ki.

- Milyen okos vagy –jegyezte meg, majd csókban forrtunk össze.

Az este további részén semmi értelmes nem hagyta el a szánkat. Szavak helyet tettekkel bizonyítottuk be, hogy mennyire szeretjük egymást.  

oOo

A reggel hamar elért minket. Olyan jó érzés volt Tom karjait körülöttem tudni. Ő még nagyban aludt. Nem akartam felkelteni azzal, hogy kimászom az ágyból, így ott maradtam az ölelésében és a tegnapi napon gondolkoztam.

Sok olyan dolog volt, amit nem értettem. Először is Elis nekem nem szimpi. Ha szerette az egyik ősömet, akkor vele kellett volna lennie és megmondani a másik két hülyének, hogy nem szereti őket. Erre elindít egy háborút, amit mikor megun, átkokat szór az emberekben.

Milyen jogon dönti Ő el, hogy kit hogyan büntet? Nem lett volna jó, hogyha csak azt a három idiótát bünteti? Miért kellett ilyen hosszú távú átkot használnia? Egyáltalán él még ez a papnő? Kérdések, de választ azt megint nem találtam rájuk.

A nagy gondolkozás közepén azt vettem észre, hogy valaki a nyakamat puszilgatja.

 - Jó reggelt –fordultam felé, majd adtam neki egy jó reggelt csókot.

-  Neked is –felelte, miközben a mellkasára feküdtem. – Jól aludtál? –simogatta a hajam.

- Igen, melletted mindig nagyon jól alszok –nyomtam puszit a mellkasára.

- Hazudsz kicsim –mosolygott le rám.

- Nem, tényleg jót aludtam –ráncoltam a homlokom.

- Hát nem tudom –húzta el a száját. –Az éjszaka közepén arra keltem, hogy dobálod magad, és hogy beszélsz álmodban. Szerencse, hogy meg tudtalak nyugtatni és nem kellett felébresztenem téged.

- Mit mondtam? –figyeltem jobban rá.

- Leginkább neveket. Engem hívtál, Amandát emlegetted, Julyt kérlelted, Adriant meg átkoztad, és folyamatosan a „ne” szócskát ismételgeted. Mit álmodtál?

- Nem tudom, nem emlékszem –néztem a szemébe.

- Értem. Ha jól tudom, akkor a képességeddel meg tudod nézni, hogy mit álmodtál.

- Megpróbálom –egyeztem bele. Becsuktam a szemem és koncentráltam. Mikor megjelentek a képek elkezdtem hangosan beszélni. –Téged látlak Amandával beszélni. Rettentő mérges vagy, és aggódsz. Majd a kép vált. Megjelenik July egy börtöncellánál, ő is aggódik. Majd Adriam lép ki az ajtón, önelégült képet vág. Én voltam a cellában. Sírtam, és rád gondoltam, hogy mennyire szeretlek, de te átvertél. Nem látom tovább –sírtam el magam.

- Nyugi Maya! –ölelt magához. –Remélem ez csak egy álom, és nem a jövő –puszilta meg a homlokom.

- Én is –szipogtam –Tom?

- Hmm? –nézett rám.

- Mondtam már, hogy szeretlek? –elnevette magát.

- Nem. Ma még nem. Tudod, hogy én is szeretlek –lágy csókot lehelt számra. Nem elégedtem meg ennyivel, elmélyítettem a csókot.

- Menjünk el sétálni –váltam el a szájától. Mondatom hallatán olyan képet vágott, mint egy öt éves kisfiú, akitől elvették a kedvenc játékát.

- Ez most, hogy jön ide? –nézett rám igen értelmesen.

- Nem tudom, de nekem most ahhoz van kedvem –mosolyogtam rá.

- Akkor pattanj –csókolt meg utoljára, majd kikeltünk az ágyból és felöltöztünk. 0

A közeli parkot választottam úti célul, mert az mellett van egy kis vendéglő. Oda mentünk reggelizni, Fizetés után még sétáltunk egyet a parkban, majd elindultunk hazafelé.

A kapunál elköszöntünk egy hosszúra nyúló csókkal, majd bementem a házba egyenesen a szobámba, ahol gyorsan átöltöztem. Gondoltam hallgatok egy kis zenét, de a CD kiválasztásáig se jutottam el, mert anyám ordított.

-Maya! Azonnal gyere ide! –ha jól mértem be, akkor épp a konyhában van. Szép lassan baktattam le a lépcsőn, mikor egy pasi gondolatait hallottam meg. Amik rólam szóltak.

Ki ez a pasi, és mit akar tőlem?