3.Fejezet

Sziasztok! Újabb hét telt el, és itt az új rész is. Ez nem lett olyan izgalmas, és rövid is lett. Mindezt azért, mert ez olyan átvezető rész a 4.fejezethez! :D Azért remélem ez is tetszeni fog! :)
Jó olvasást hozzá!
Puszi: Nixypixy

3.Fejezet: Két hét

A buszon ülve jöttem rá, hogy szinte elrohantam a problémáim elől. Ez rám nem igazán jellemző. Általában mindent megoldok, és kiállok magamért. Ez volt az elő eset, hogy a híres struccpolitikát választottam. Homokba dugtam a fejem.

A barátnőimtől se köszöntem el. Nem is akartam őket látni. Nem tudom, hogy miért nem bíztak meg bennem annyira, hogy hamarabb elmondták volna az igazat. Nem értettem Őket. Talán attól féltek, hogy, féltem volna tőlük vagy, hogy világgá kürtöltem volna?

És elérkeztünk egy újabb pontra, Adrianra. Őt se értem. Ha csak arra a nem tudom mire kellettem neki, akkor miért kezdett el velem járni? Amandáéknál nem úgy tűnt, hogy szeret. Az egész csak átverés volt? Mindenki becsapott?

A nagyiékhoz érve csodálkoztak rajta, hogy miért mentem el hozzájuk, amikor nem szokásom. Egy évben jó, ha Karácsonykor és a nyári szünetben egy hetet, ha találkozunk.Meg akartam Őket kérdezni, hogy mit tudnak rólam, mert ha igaz, amit a misztikus brigád állít, akkor nem Ők az igazi nagyszüleim. De nem mertem. Nem miattam, hanem miattuk. Na jó, talán magam miatt is egy kicsit. Ha rákérdeztem volta, talán jöttek volna azzal, hogy el akartuk mondani csak később akarták elmondani, meg a többi ilyenkor hallani akart szokás mondatok. Azt sem akartam, hogy nekik rossz legyen, vagy, hogy elkezdjenek sajnálni. Gondolom ez jött volna utána. Az is lehet, hogy anyám kirakna a házból, mondván, ha tudod, akkor menj innen. Az viszont egyáltalán nem értem, hogy miért maradt anya velem? Miért nem adott intézetbe vagy hasonló, mikor apa elhagyott minket? Sok a kérdés és válasz sehol.

A két hét nagyon gyorsan elszállt. Ez idő alatt alig volt látomásom. Szám szerint kettő, és egyre jobban tudom őket irányítani. Megtanultam, hogyan lehet „előhozni”, de akkor is vannak spontán látomások, amik csak úgy jönnek. Na, ez a kettő is ilyen volt.

Az egyik Adrian nagy terveiről szólt. Ami nagyon bosszantott, az az, hogy megint hang nélküli vetítésen vettem részt. Az egész látomás annyiból állt, hogy Adrian ült egy asztalnál, és beszélt a többi farkassal. Ott volt July is, aki bíztatta a többieket, legalábbis így láttam.

A másik látomás Tomról szólt, ott volt még Amanda is. Abban a szobában láttam Őket ahol felébredtem. Ehhez már szöveg is volt:

- Tom, nyugodj már meg! Te is tudod, hogy visszajön- biztatta Am.

- Tudom, de akkor is! Egyáltalán minek ment el?- jött egy panaszos kérdés a Hercegtől.

- Gondolom, sok volt neki ez az egész. Már két hete elment, biztos, hogy hamarosan hazajön-átkarolta a másodunoka tesója vállát, és megsimogatta a vállát.

- Sejtem, de még nem hagytam egyedül a 17 év alatt. Rég ismerem, de most fogalmam sincs merre van.

- Még azt az érzelem izédet se tudod használni?

- Azt igen. Most épp zavarodott, és nem is kicsit

Ennyi volt az egész látomás. Megfogattam, hogy ha haza megyek, megkérdezem mi volt ez.

Az itt tartózkodásom alatt kifejlődött még két képességem, ami a gondolatolvasás és a tárgyak mozgatása. Hasznos dolog. Gyakorolni is tudtam, persze a nagyszüleim nem tudtak róla. Legtöbbet a macskát lebegtettem. Élvezte ő is, és én is. A gondolatolvasást is gyakoroltam. A nagyszüleimen és a macskán. Igen, rajta. Nem tudom, hogyan, de tisztán, emberi nyelven hallottam. Pár varázslatot is kifejlesztettem. Ilyen a tűzgolyó és a helyváltoztatás.Jó, igaz, hogy egy kicsit beparáztam, mikor csak úgy megjelent a kezemben egy tűzgolyó, és mikor hirtelen eltűntem. Felakartam hívni a lányokat, hogy megnyugodjak, de nagyon gyorsan letettem erről az ötletemből. Inkább a macskával beszéltem a problémáimról. Egész jó kis hallgatóság.  

Sokat agyaltam a dolgokon. Volt időm elemezni Adriant, Julyt, Amandát, és Tomot. A látomásaim szerint a vámpírok a jók és a vérfarkasok a gonoszak. Elméláztam, még ezen a boszi dolgon is. Mázli, hogy nem kell hegyes kalapot, és bibircsókot hordanom. Ja, és ne beszéljünk, a seprűn való utazásról se. Azért szívesen megnéztem volna anyámat, mikor felkapnám a seprűt, és kiszállnék vele az ablakon. Belegondolva hülye képet vágna.

Egyik reggel arra a késztetésre keltem, hogy nekem haza kell mennem. Vissza többiekhez, a bajokhoz, és vissza az új életembe, mert minden megváltozott. Én, Amanda, July és Adrian, de a hely a régi maradt. 

- Nagyi!- kiáltottam fel az emeletre.

- Mi a baj kicsim?- botorkált le a lépcsőn.

- Még ma haza megyek- válaszoltam határozottan.