7.Fejezet

Sziasztok!

Tudom, hogy két nap késéssel hoztam a fejezetet, de osztálykiránduláson voltam, tegnap meg nem igazán értem rá! 

A 8. fejezettel viszont bajban vagyok...megint! :/ Szombaton húgom ballagása lesz és segítenem kell sütni főzni meg úgy mindenben. Ne haragudjatok, ha csak két hét múlva hétfőn tudok frisst hozni! 

Elég a beszédből!:D 

Jó olvasást!

Puszi: Nixypixy

7.Fejezet: Talán ez már szerelem?

A napok csak úgy jöttek és mentek, mintha már dolguk nem is lenne, és mire észbe kaptam már egy hét is elmúlt.

Ezeken a napokon egy látomássom se volt, talán Tom közelsége miatt, vagy már nem nyertem vissza az erőmet. Nem tudom, és a vámpír herceg se tudta.

Minden egyes nap kijártam az erdőbe, hogy fejlesszem a képességeimet. Persze Tom is mindig ott volt mellettem. Ha úgy vesszük az összes időmet vele töltöttem. Reggeltől estig, estétől reggelig. Igen, vele aludtam, mert féltem attól, hogy megint megpróbálnak elvinni Adrianhoz. Talán Tom is félt valamitől, hogy csak úgy belement.

Amandával is találkoztam. Még mindig le van törve July miatt. Nem is vagyok meglepődve miatta. Tudom, hogy mit érez. Talán engem jobban elárult, mint Mandát.

A legjobb barátnőmet is megkérdeztem, hogy mi a nagy titok, hátha Ő elmondja, de csalódnom kellett. Nem mondott semmit, mert Tom megkérte rá, hogy hallgasson. Mikor ezt Mandy elmondta nem is szóltam Tomhoz egy teljes óráig. Sajnos nem bírtam tovább.

Az érzéseim még bizonytalanok. Talán nem annyira, mit egy hete, de még nem értem magam. Adriant sikerült végleg lezárnom magamban. Már nem érzek iránta semmi mást, csak szín tiszta gyűlöletet.  Julyban hatalmasat csalódtam, de attól még a barátomnak tartom. A Tomhoz kapcsolódó érzéseim változóak. Egyik pillanatban ölelni, csókolni akarom, a másikban meg nagy ívben kerülni. Az az igazság, hogy félek, hogy úgy járok vele, mint a bolhással.

- Tom, ez már a kitudja hányadik tűzgolyó volt a mai napon, nem fejezhetném be? –méltatlankodtam. Egész nap csak edzettünk, vagyis csak én, Ő meg a fáról nézett.

- Rendben, mára elég –ugrott le a földre. Nekem se kellet több, mögé teleportáltam és a földhöz vágtam, csak sajnos nem gondoltam, hogy magával ránt. Esés közben megfordult így én alatta kötöttem ki.

- „Meg akarom csókolni, de mi van, ha Ő nem akarja?” –gondolta Tom. Ezen mosolyognom kellett. 

Nagyon aranyos, hogy azt is nézi én mit akarok. Már ilyen helyzetben, csak egyszerűen lekapott volna.  Én is akartam az a csókot, de még mindig féltem. Lehet, hogy ez már mindig így lesz? Azt nem hagyhatom. Döntenem kell, hogy mégis mit akarok, és én most meghoztam egy döntést. Talán megváltoztatja az életemet is.

- Én is akarom –mondtam neki, és megsimogattam az arcát.

A szája egyre közelebb került az enyémhez. Lehunytam a szemem és így vártam rá. Már éreztem leheletét, mikor hangokat hallottam.

- Tom! –határozottan férfihang volt, és a fölöttem lévő egyént keresi. –Ó, bocsi bátyó –ért mellénk a hang tulajdonosa. Mikor felnéztem rá kaján mosolyra húzta a száját. –és neked is bocsi –kacsintott rám, majd amilyen gyorsan jött, úgy távozott is.

- Hát Ő meg ki volt? –néztem Tomra.

- Az öcsém Gabriel – a srác nevével együtt egy fintort is kaptam, amin elkezdtem nevetni.

Nagy nehezen kimásztam alóla, és felsegítettem a földről. Ott álltunk egymás előtt. Egy szót se szóltunk.

- Tom, emlékszel, hogy mit ígértem neked egy hete?- kezdtem bele mondandómban.

- Igen. Végre rájöttél, hogy mit érzel? –nézett rám reménykedve.

- Igen –bólintottam. – Adriant végleg lezártam magamban. Már nem érzek iránta semmit gyűlöleten kívül. Veled viszont bizonytalan voltam. Igazából féltem, hogy ugyanaz fog történni, mint a kutyánál, de aztán rájöttem, hogy kockázat nélkül nem lehet nyerni. Tom, azt hiszem szerelmes vagyok beléd –néztem határozottan a szemébe, ami kikerekedett a döbbenettől.

- Ezt kérlek mind még egyszer –suttogta.

- Szeretlek –mondtam ki határozottam.

- Maya –lágyult el a hangja, majd közelebb lépett hozzám, és magához húzott –Én is szeretlek téged –suttogta az ajkamra, majd végre megcsókolt.

Az ajka lágy volt, mégis kemény. A csókja egyszerűen isteni. Először, csak lassan, majd egyre vadabbul falta a szám. Soha nem csókolt senki olyan odaadással, mint most Ő. Adrian se tudott így játszani az ajkammal.  Olyan volt az egész, mintha életem első csókját éltem volna át.  

Egyszer csak azt vettem észre, hogy megint a földön kötöttem ki. Ott csókolóztunk tovább. Az egyik kezemmel a hátát simogattam, a másikkal a hajába túrtam. Nagyon selymes volt és puha. Olyan jó volt beletúrni. Ő az oldalamon zongorázott.

- „ Szexis volt az a csaj Tommal. Kíváncsi vagyok, hol szedte össze.”- halottam meg egy gondolat foszlányt.

- Tom, van még rajtunk kívül mási is a környéken?- szakítottam meg a csókunkat.

-  Az öcsém –mondta, majd kaptam egy puszit a homlokomra. –Miért?

- Meghallottam a gondolatait –bújtam oda hozzá.

- Na és, mire gondolt? –Megint előjött a kíváncsi énje.

- Annyit, hogy szexisnek titulált –vontam meg a vállam.

- Ebben az egyben egyet értek Gabriel-el –elmosolyodott, majd szájon csókolt. –Szeretlek –suttogta két csók között.

- Nekem olyan deja vu érzésem van. Már csak az öcséd hiányzik- amint befejeztem a mondatom, megjelent egy fej Tom felett.

- Tom, gyere léci –ránéztem Tomra és gondolatban üzentem neki.

- „ Én mondtam” –mindkettőnkből kitört a nevetés.

- Most mi olyan vicces? –kapta fel a vizet az öcsi. Felálltam, majd az idősebb vámpír is felkelt a földről. – Te boszi vagy? –mutatott a szemeimre, mire helyeslően ingattam a fejem. –És, ahogy látom a királyi családból –ismét kapott egy bólintást. –Akkor te vagy az aki kell a…

- Gabriel! Ő ezt még nem tudja –ölelt át hátulról a herceg, én meg értetlenkedtem.

Talán, végre elmondja valaki a nagy titkot?