13.Fejezet

Sziasztok!
Végre időben hoztam a fejezetet! :D Nem akarok sokat rizsázni, de örülök, hogy végre időben elkészültem vele!
És örülök, hogy túl vagyunk a 4000 megjelenítésen is! :D Pluszba még egyszer köszönöm Biának a fejlécet!!
Jó olvasását! :D
Puszi: Nixypixy

13.Fejezet: A telefonhívás

Tom:

Semmi nem jutott az eszembe. Teljesen kiégtem. Ez nem történhetett meg. Az én hülyeségem miatt megy el. Ez lehetetlen. Olyanokat mondtam neki, amit nem kellett volna. Szeretem Őt és mégis durván bántam vele. Megbántottam az a személyt, akit a világon mindennél jobban szeretek. Mindezt miért? Azért, hogy bebizonyítsam, hogy a vámpírok jobbak, mint a farkasok, hogy mi állunk a fehér oldalon, hogy lássák, annyira szeretem Mayát, hogy képes vagyok elengedni. De nem ilyen áron. Nem úgy, hogy elmegy. Ha itt maradt volna, akkor… Akkor nem tudom mit tettem volna. Talán most nem sajnálnám magam, hanem nála lennék, és könyörögnék neki, hogy visszafogadjon. Ő pedig nagy nehezen, de megbocsátana, és együtt lennénk.

De ez csak egy álom. Maya szavaiból az jön ki, hogy soha többé nem akar visszajönni, és velem se akar találkozni, amit meg értek. Én se akarnék magammal találkozni.  Hogy lehetek én a jó, ha én viselkedem úgy, mint egy idióta.

Tényleg én álok a jó oldalon? És ki dönti el, hogy mi, ki a rossz? Elis? Nem hiszem. Ő csak egy papnő, aki nem tudott időben dönteni, és játszott az emberekkel, az átkokkal. Akkor még is ki mondja meg, hogy amit csinálunk jó vagy rossz? A sakktáblán könnyű megmondani, hogy melyik a jó lépés, de ez a valóság, ahol a fehér király elesőben van, a fekete pedig előre tőr.

- Még is mi a fenét mondtál neki? –támadt nekem Gabriel. Furcsa őt mérgesnek látni. Általában olyan, mint én. Csendes, nyugodt, és mindig kivárja a legjobb alkalmat.

- Azt, hogy nem szeretem –néztem a szemébe, ahol a csalódottságot láttam.

- Te hülye vagy? –kérdezték tökéletesen egyszerre Amandával.

- Még is mi történt? –vette át a szót Am.

- Joe megfenyegette, ha nem szakít velem, akkor Te –böktem a lányra –és a családja meghal. Nem kockáztathattam –teljes sokkban álltak előttem. Szóhoz is alig jutottak. Végül Gabriel összekapta magát.

- Miért nem szóltál? Nem kell mindent egyedül intézned Bátyám –nézett rám, majd a vállamra rakta a kezét, és megszorította, jelezve, hogy mellettem áll.

- Eddig mindent egyedül csináltam –raktam kezem az övére –Nem akartam segítséget kérni. Nem akartam, hogy gyengének lássatok. Hogyan legyek egyszer jó király, ha egy ilyen feladatot se tudok egyedül megoldani? –soha senkinek nem beszéltem még ezekről az érzéseimről. Jó a viszonyunk az öcsémmel, de ilyen mélyreható beszélgetésben soha nem vettem még részt. Mindent meg szoktam vele beszélni, de csak akkor mikor már befejeztem az adott feladatot, de az érzéseimről nem szoktam beszélni, se neki, se senki másnak.

- Tom, mi azért vagyunk, hogy megoszd velünk a problémáidat. Jó király pedig akkor leszel, ha tanácsokat kérsz másoktól, ha megbízol másokban. Nem kell mindent egyedül elintézned. Bátyó, szeretünk téged, és bízunk benned, tedd te is ezt. –meghatottak a szavai. Nem érdekel, hogy mennyire nem illett hozzám, megöleltem a testvéremet. Tudtam, hogy rá tényleg számíthatok.

- Köszönöm Öcsém –távolodtam el tőle.

- Engem már meg se ölelsz? –durcázott Amanda.

- De igen Húgom –mosolyogtam rá, majd őt is megöleltem. Nagyon jó esett nekem, hogy mellettem állnak, azok után is amit Mayával tettem.

A pillanatnyi boldogságomnak a telefonom csörgése térített magához. Mikor elővettem a készüléket nem kicsit döbbentem le. A kijelzőn Maya neve virított. Azt hittem azok után, amit tettem telefonon se akar velem beszélni. Furcsa volt, mert semmilyen érzelmez nem éreztem. Ez hogy lehetséges?

- Maya? –vettem fel a telefont.

- Nem talált barátom –nevetett fel a hívó.

- Adrian? –nem érettem az egészet. Mégis mi történt?

- Személyesen vérszívó –még mindig rajtam nevetett, ami már kezdett nagyon irritálni.

- Miért van nálad Maya telefonja? –lett ingerült a hangom.

- Ó, nem csak az van nálam, hanem Ő maga is –gúnyolódott.

- Mi? –nem, ilyen nincs. Ez képtelenség.

- Jól hallottad. Egy hét múlva újra láthatod. Gondolom, mondanom se kell, hogy mi lesz akkor igaz? –kérdezte.

- Nem, jól emlékszem rá –morogtam a készülékbe.

- Akkor egy hét múlva. Ja, és feketét vegyél fel, hiszen haláli lesz a találkozásod Mayával –röhögött fel, majd lerakta a telefont. Nagyon dühös lettem. Tudtam, hogyha Adriannál van Maya, akkor biztos a halála. Az egész az én hibám. Egy idióta önző vámpír vagyok.

- Mi történt? –kérdezte Gab?

- Adriannál van Maya –közöltem velük, miközben a falhoz vágtam egy párnát.

- Az nagyon nem jó –mondta Amanda, miközben a könnyeit törölgette. Tudtam, hogy mit él át. Legszívesebben tomboltam volna. Törni-zúzni van kedvem, de nem tehettem meg, itt nem.

- Hát nem- morrantam fel, majd kiugrottam az ablakon, és bevetettem magam az erdőbe, ahol tombolni kezdtem.

Vissza akartam kapni Mayát. Azt akartam, hogy újra velem legyen. Azt akartam, hogy minden olyan legyen, mint tegnap reggel. Újra a karjaimban akartam tudni. Szeretni akartam, ölelni, csókolni, és elfelejteni minden rosszat.

De az a hülye bolhás dög magával vitte. Bármit megtehet vele, lehet, hogy már csinált is vele valamit. Megölni még nem fogja, ezt tudom. Meg kell várnia, hogy ez a hét leteljen. Meg kell várnia, hogy Maya 18 éves legyen, különben nem fog teljesülni a jóslat.Van egy hetem, hogy kitaláljam, hogyan szabadíthatnám ki Mayát, vagy hogyan győzhetném le Adriant.

A fehér király új erőre kapott, a fekete király az árnyákban húzza meg magát. Vajon sikerül a fényt bejutatni az árnyékba, és kiirtani az örök sötétséget? Ha a fehér elbukik a fekete fog győzni, és akkor nem csak Maya fog meghalni, hanem minden vámpír, és a többi misztikus lény a vérfarkasok hatalma alá kerül.

Ezt nem hagyhatom, ki kell találnom valamit…. Nem találnunk valamit. Gabrielnek, Amandának és nekem.