12.Fejezet

Sziasztok!
Tudom, hogy rég volt fejezet, de nem igazán értem rá, hogy begépeljem a következőt! Remélem nem haragszotok rám!
Ígérem, hogy megpróbálom a 13. fejezetet hamarabb hozni!
Jó olvasást! :D
Puszi: Nixypixy

12.Fejezet: Tom bűntudata

Sokat gondolkoztam a dolgokon a szobámban, de helyes megoldást nem nagyon találtam. Nem egyszer fel akartam hívni Amandát, hogy tanácsot kérjek tőle, de a végén mindig letettem a telefont, hisz nem tudhattam, hogy Ő is meg akar-e ölni, ahogy Adrian vagy éppen Ő.

A döntésem végül megszületett. Elköltözöm a nagyszüleimhez. Talán ott ékében élhetek és nem fog utánam jönni senki, vagy az lesz az első hely ahol keresni fognak.

Mikor közöltem anyámmal a döntésem nagyon kiakadt, de nem azért, mert elmegyek, hanem hogy ki fog ezen túl főzni és takarítani. Mondhatom, rendes egy anyám van. A szíve mélyén azért örül, hogy elmegyek.  Nem problémázott sokáig, mert megjelent Joe, akiből csak úgy áradt az elégedettség. Örülhet Ő is meg a bolhás falkája is… elérték, amit akartak.

Miután anyám elpanaszolta Bolhásnak, hogy elmegyek, fogtam magam felmentem a szobámba és összepakoltam a cuccaim egy kicsi bőröndbe. Nem akartam sok dolgot magammal vinni, majd később visszajövök értük, már ha lesz olyan, hogy később.

Indulás előtt, még írtam egy levelet Amandának, amit út közben bedobtam hozzájuk, majd fojtattam az utam a buszmegálló felé. Nem siettem, lassú léptekkel haladtam, pedig a busz bármelyik pillanatban beérhet. Nem tudtam, hogy miért megyek ilyen lassan. Talán vártam. Vártam, hogy megállítson valaki.  Azt akartam, hogy utánam jöjjön, és hogy elmondja, csak viccelt és még mindig szeret, de nem állított meg. Nem Ő volt, aki utamba került, hanem egészen más valaki, vagyis valakik.

Adrian és Joe volt mögöttem. Hallottam a gondolataikat. El kellett volna, futnom amilyen gyorsan csak tudok, de helyette megálltam.

- Maya –szólt utánam gúnyosan az alfa.

- Sziasztok –köszöntem, de még mindig nem fordultam meg.

- Hová ilyen sietősen? –lépett elém.

- Költözöm –közöltem vele, majd egy hírtelen ötlettől vezérelve újra útnak indultam.

- Az jó, és tudom is, hogy hova… –vigyorgott a képembe.

- De jó neked –vágtam a szavába.

- Hozzám –fejezte be a mondatot. Kicsit összezavarodtam, hogy költözhetnék hozzá, mikor ellenségek vagyunk, és meg akar ölni.

- Tessék? –fordultam felé, majd mikor a szemébe néztem rájöttem hogyan is értette azt, hogy hozzá költözöm. El akart rabolni.Kérdésemre választ már nem kaptam, mert valaki –feltételezem, hogy Joe –leütött és elsötétült előttem minden.

Most végre véget ér a szenvedésem. Adrian beteljesíti a jóslatot és Ő lesz a misztikus világ Ura. Nekem már nem kell látnom, hogy mi lesz a világból. Nekem már úgy is mindegy. Elért a VÉGZETEM!

Tom:

Szomorú voltam. Szerettem és szeretem Mayát, de nem kockáztathattam a családja és az unokatesóm életét. Ha nem tettem volna meg biztos, hogy Adrian lépett volna. Az első áldozata Holly lett volna, majd Amanda, és ha eljut, odáig akkor a Boszorkány Királyi családjával is végzett volna. A játszmát Ő nyerte volna.

Éreztem Mayát. Félt és csalódott volt. Fájt így látnom Őt. Igen látnom. Este beszöktem hozzá és az arca álmában is meggyötört volt. Remélem, ha ennek az egésznek vége megfog nekem bocsájtani, és újra együtt leszünk. Bíztam benne.

Reggel ragyogó napsütésre ébredtem. Rossz volt, mert ez is csak Maya mosolyára emlékeztetett. Az ágyamon feküdtem és éreztem az illatát, ami a párnámból jött. Hiányzott a karjaik közül.

A délelőtt többi részén is pocsékul éreztem magam. Próbáltam Maya érzéseire összpontosítani. Megdöbbentett, amit ott „találtam”. Az egész lényéből sugárzott a határozottság és a szomorúság, majd hirtelen eltűnt minden. Az ilyen akkor fordul elő, ha elalszik, vagy ha elájul. Kíváncsi vagyok, melyik lehet.

Merengésemből Amanda és Gabriel hozott vissza, a nagy belépőjükkel. Mind a ketten berobbantak a szobámba, dühös arckifejezéssel.

- Tom, ezt olvasd el –dugott a képem elé egy papírlapot Am.

- Mi ez?- kérdeztem, mikor széthajtottam.

- Maya írta –kapcsolódott be Gab is a beszélgetésbe, mikor Amandától csak egy dühös pillantást kaptam.  Nagyokat pislogtam a kijelentésére, majd mohón falni kezdtem a sorokat.

Drága Amanda!

Nem tudom, hogy te hogyan is állsz hozzám, de úgy érzem, benned TALÁN még megbízhatok! Így kötelességemnek érzem, hogy elbúcsúzzak tőled.
Te és July vagytok/voltatok a legjobb barátaim. Boldog voltam, hogy annak tudhattalak benneteket, de mindennek vége. Nem bírok tovább itt maradni, ezért elmegyek. Sok volt nekem ez így egyszerre a vámpírok, vérfarkasok, boszorkányok, és a végzetem! Mindent el akarok felejteni. Főleg Tomot. Nem tudom, hogy Te tudtad-e, hogy csak játszott velem? Ha igen, akkor miért nem mondtad meg? Miért így kellett megtudnom, hogy a srác, akit szeretek csak játszott velem? Dühös vagyok rá, hogy hazudott és kihasznált, de ennek ellenére még mindig szeretem.

Elmegyek Amanda, és lehetőleg soha nem fogok visszajönni ide. Hiányozni fog mindenki. Te és a beszélgetéseink, Gabriel és a rossz időzítései, és még anyám is a parancsolgatásaival.
Szeretlek titeket, és remélem, hogy egyszer a távoli jövőben még találkozunk, remélem, hogy barátként és nem ellenégként.

Legjobb barátnőd:

Maya