8.Fejezet

Sziasztok! Most hamarabb jön a fejezet, mert holnap nem leszek itthon! 

Ebben a fejezetben végre minden kiderül. :D Már nagyon vártátok és én nem húzom tovább, kiderül a NAGY TITOK! ;)

Remélem tetszeni fog nektek! 

Lenne még valami. Elsejétől megszűnik a blogreader! Azért, hogy rendszeres olvasok maradjatok, oldalt kitettem egy linket: Follow my blog with Bloglovin -erre rákattintva tudjátok követni a blogomat!

Jó olvasást!

Puszi: Nixypixy

8.Fejezet: A végzetem

- Miről nem tudok? –néztek hol az egyik, hol a másik srácra.

- Először is menjünk vissza a házba. Ott majd elmondunk mindent –azzal már ott se volt. Ránéztem a mellettem álló vámpírra, majd a szobájába teleportáltam. Leültem Tom ágyára, Ő maga is helyet foglalt mellettem. Gabriel is leült, csak ő az íróasztal mellet lévő székre.

- Kezdhetitek –adtam meg a kezdő lökést.

- Nos ez az egész több száz évvel ezelőtt kezdődött, mikor egy papnő, Elis, megátkozta a három fajt –kezdte a mesét Gab -Elis nagyon szép volt é jól értett a varázsláshoz, egészen máshogy használta a mágiát, mint a boszorkányok. A három faj akkori vezetői mind beleszerettek ebbe a papnőbe, mind a hárman magának akarta. Mivel nem tudtak megegyezni, és nem érdekelte őket, hogy Elis kivel akar lenni. Elindítottak egy háborút. Elis nagyon megharagudott, ezért elátkozta a három fajt. A papnő a boszorkánykirályt szerette, ezért ők kapták a legnagyobb büntetést, még a másik két faj enyhébbet.

- A vámpírok és vérfarkasok addigk míg egy boszorkány a királyi családból bele nem szeret a másik két faj valamelyik hercegébe –vette át a szót Tom. –A kiválasztott boszorkány megölésével ér véget a háború. Azé lesz a fő hatalom, aki megöli, a többi fajnak bekell hódolni…

- Várj! –ugrottam fel –Akkor Adrian meg akar ölni, és te is? –néztem Tomra.

- Adrian igen, én nem. Tizenhét évig az árnyékban figyeltelek. Szerinted, ha meg akartalak volna ölni már nem tettem volna meg? –csattant fel.

- Nem értem –ráztam meg a fejem. –Miért nem? Hiszen akkor tiéd lenne a hatalom.

- Mert időközben beléd szerettem –lépett oda hozzám. –és nem tudlak bántani. Azzal is sokat kockáztattam, hogy hagytalak Adriannal járni.

- Oké-oké! Ez mind szép és jó, de folytathatnánk? –vágott közbe Gab, mi meg visszaültünk az ágyra.

- Azt mondtátok, hogy szerelmesnek kell lennem valamelyik faj vezetőjének a leszármazottjába –kezdtem bele, de magam se tudtam hova akarok kilyukadni.

- Ezzel mire célzol? –ráncolta a homlokát Gabriel.

- Csak arra, hogy jártam Adriannal, és azt hiszem szerettem –bújtam oda szerelmemhez.

- Nem szeretted –rázta a fejét Tom. –Én is csak nem rég jöttem rá, hogy miért érezted azt, amit. A farkasoknak van egy bizonyos képességük, befolyásolni tudják a tudatot. Az mondjuk furcsa, hogy rád már nem hat –töprengett el.

- Talán a képességei miatt –szólalt meg a fiatalabb vámpír.

- Különben meg tényleg rólam van szó? –bizonytalanodtam el. Talán nem kell meghalnom.

- Sajnos igen. Te vagy az óta, az első hercegnő, aki született –nézett rám szomorúan Tom.

- Remek. Akkor folytathatjuk?- néztem rá mindkettőre, majd kaptak egy egyhangú belegyezést.

- Az átok második része úgy hangzik, hogyha a boszorkány érzései viszonzásra találnak, akkor halhatatlan lesz, de ha valami ok miatt mégis csak meghal, akkor a szerelme vele hal –mesélte tovább Gabriel.

- Na várjatok, összegeznek kell! Ha valamelyik faj királyi családjából megöl valaki, akkor az a faj veszi át az uralmat az egész misztikus világ felett? –a válasz csak egy bólintás volt. –Viszont ha beleszeretek valamelyikbe, és ő viszont szeret, akkor halhatatlan leszek? –újabb bólintás mind a két sráctól. –És ha mégis meghalok, akkor a szerelmem is velem hal?

- Igen, valahogy így –vakarta a tarkóját Gab.

- És mindez egy papnő miatt? –megint csak beleegyező fejrázásokat kaptam. Ezek csak bólogatni tudnak? –Hát ez remek! –csattantam fel. –Jobb lenne ha… ha nem is léteznék! –ordítottam. Most vettem csak észre, hogy az ujjaim végei szikráznak, és pattogó hangot adnak ki.

- Még egy boszi varázslat? –fordult Gabriel a bátyjához.

- Azt hiszem –nézett tesójára, majd ismét rám. –Maya kérlek, nyugodj meg!

- Nyugodjak meg? Ne mond ezt nekem! Ha valaki azt mondja, nyugodjak meg, akkor még idegesebb leszek! Úgyhogy ne mond! –ordítottam le a fejét.

- Maya! Teleportálj az erdőbe, ott majd levezeted a fölös feszkót. Mi megyünk utánad –amint befejezte Gab, már az erdőben voltam. Azon a helyen ahol a fákat szedtem szét.

Az egyik közel lévő rönkre irányítottam a villámot. Amint belecsapódott, rögtön hamuvá vált. Az biztos, hogy félek magamtól. Két intenzív „fegyverem” is van. A tűzgolyó és a villám, és ezeket irtó nehéz kezelni, de nekem a véremben van vagy mi. Tom egyszer azt mondta, hogy ilyenek csak a királyi családnak és a katonáknak van. A teleportálást az összes boszi tudja, ami csak az enyém az a telepátia, a látomások, és a levitáció.  Nem tudom miért, de mérgesebb lettem, mint valaha, így már a tűzgolyókkal is dobálóztam.

- Én ezt nem bírom! Nem akarom ezt az egészet! –vágtam a gömböt egy közeli fához. A következő pillanatban egy kar fonódott körém.

- Szerelmem ezt hagyd abba, még a végén kárt teszel magadban- suttogta a fülembe.

- Tom ez nekem sok –elsírtam magam és átöleltem a nyakát.

- Lenyugodtál végre? –jött oda hozzánk a fiatalabb herceg.

- Igen, azt hiszem –suttogtam Tom mellkasába. Még mindig nem engedett el. A közelsége nyugtatólag hatott rám, kivéve mikor, khm… máshogy.

- Hmmm…gyorsan változnak az érzéseid Kedvesem –nézett le rám.

- Sosem tagadtam, milyen érzéseket váltasz ki belőlem – mosolyogtam, majd megcsókoltam. Lágy, könnyű csóknak szántan, de vágyaktól fűtött vad csók lett. Mielőtt tovább mehettünk volna, ma már harmadjára zavart meg egy bizonyos személy.

- Szeretnéd látni az igazi szüleidet? –Gabriel mindig a legjobb pillanatokban tud közbeszólni.

- Szeretném, de csak holnap. Ezt a napot veled szeretném tölteni –néztem fel az engem ölelő srácra, aki megcsókolt.

- Srácok menjetek szobára –szólt ránk az idegesítő öcs.

- Te mondtad –nézett öccsére szerelmem, és megajándékozott egy sokat sejtő mosollyal.

Felkapott az ölébe és „elsuhant” a házukhoz.

7.fejezet-Extra+ Díj

Sziasztok!
Tudom, hogy most sokat késtem a frissel, de nem értem rá hamarabb. 

A múltkor azt mondtam, hogy a következő fejezetben kiderül mi is az a TITOK, de még egy kicsit húzom ;)

Mivel megszavaztátok, így egy Tom szemszögű fejezetet hoztam. :D Remélem tetszeni fog. 

Jó olvasást!
Puszi: Nixypixy

7.Fejezet Extra

TOM:

Soha nem gondoltam volna, hogy az akibe beleszeretek egy boszi lesz. A szüleim és én is, azt hittük, hogy majd egy csodás vámpírlányt veszek el, de ez a terv 17 évvel ezelőtt semmisé vált. Akkor láttam meg őt először. A családommal látogatóban voltunk Náluk. Jó volt az időzítés, mert pont akkor született Ö. Az öröm nem tartott sokáig. Már látszódtak rajta a jelek. Tudtuk, mit kell tenni, így fájó szívvel, de a szülei rám bízták Öt.

Elvittem a mostani anyjához Holly-hoz. Először nem nagyon akarata elfogadni. Azt mondta, hogy Ő nem vigyáz más gyerekére. Én viszont nála akartam hagyni, így belekontárkodtam a tudatába. Elfogadtattam vele Öt, és kitöröltem a gondolatai közül az én arcomat.

Nem kellett sok idő, talán 2 év, mikor a királyi pár nem bírta tovább, így a legjobb testőrüket Will-t elküldték Holly-hoz, hogy vigyázzon a kicsire. Az én segítségem is kellett. Holly tudatában jártam. Elhitettem vele, hogy Will a férje.

Ő boldog volt az „apjával”, de Holly folytatta a férfifaló életmódját. 8 évig nem történt semmi különös. Majd egyszer Willnek vissza kellett térnie a boszikhoz. Kapott egy küldetést, a farkasok birodalmában, ahol meghalt.   

Én nem akartam szomorúnak látni, így megkértem az unokatesómat, hogy vigyázzon rá. Amanda nagyon megszerette és legjobb barátok lettek. Öröm volt nézni, hogy mennyire vidám.

Nem tartott sokáig a békés napok. Felkerültek a táblára a sötét figurák is. Adrian a farkasok alphája Julyt küldte „bevetésre”, aki összebarátkozott Vele. Nem kellett sok idő, és Amandával is barátok lettek. Furcsa volt, de ez a barátság kiutat jelentett a háborúból. Egészen egy bizonyos napig….

Feltűnt a sakktáblán a király is. Adrian maga kereste fel Őt. Egyik pillanatról a másikra járni kezdtek. Nem tudtuk eldönteni, hogy Adrian tényleg szerelmes, vagy csak AZ miatt kell neki. Tudtuk, hogy nem kéne, de a fő uralkodók azt a döntést hozták, hogy hagyjuk Őket.  Vajon a fekete oldalra áll majd fel a királynő?

Én voltam az egyetlen, aki ellenezte. A miértekre nem tudtam válaszolni. A boszorkányok királynője mellém állt, így egy időkorlátot szabtunk ki. Fél évet kapnak, utána én is beleavatkozhatok a dolgokba. Ideje, hogy e fehér király is a táblára álljon.

Az érzéseimmel még nem nagyon voltam tisztában, de egyre több érdekességet észleltem. Rájöttem, hogy érzem azt, amit Ő. A gondolataim is körülötte forogtak. Mikor ezeket elmondtam anyámnak, kicsit meglepődött. Azt mondta, ez annak e jele, hogy Ő lesz a társam az örökké valóságban. Ekkor már mindenki tudta, hogy Ő és Adrian nem maradhatnak együtt.

Végre megmozdultak a táblán a figurák, már csak az a kérdés, hogy melyik bábut ütik le először.

A mai napot is Mayával töltöttem, mint az elmúlt héten mindegyiket. Egyre nehezebb távol tartanom magam tőle. Tudom, hogy érez irántam valamit, és így megnehezíti a dolgomat.

Mikor meg akarom csókolni, érzem, hogy akarja, de azt is, hogy fél. Nem tőle, hanem attól, hogy úgy jár, mint Adriannal.

A mai napon is az erdőben töltöttük, hogy Maya fejlessze a képességeit. Én egy fa ágán ültem, és néztem, ahogy egyre erősebb lesz.

- Tom, ez már a kitudja hányadik tűzgolyó volt a mai napon, nem fejezhetném be? – nyafogott. Tudtam, hogy ennél többre is képes, de nem akartam, hogy túlhajszolja magát.  

- Rendben, mára elég –ugrottam le a földre. Egyszer csak azt vettem észre, hogy a föld felé közeledek. Nem akartam egyedül földet érni, ezért magammal rántottam a merénylőt is. A gondolataim csak egy valami körül forogtak. Azt akartam, hogy tudjon róluk, így a gondolatai köré épített pajzsot leengedtem.

- „Meg akarom csókolni, de mi van, ha Ő nem akarja?” –gondoltam. Láttam rajta, hogy nagyon töri a fejét. A mosoly az arcán tudatta velem a döntését.

- Én is akarom –mondta ki, miközben megsimogatta az arcom.

Lassan elkezdtem közelíteni felé, ha mégis meggondolja magát, tudjon ellenkezni. Láttam, hogy lehunyja a szemét. Most már biztos vagyok abban, hogy Ő is akarja.

- Tom! –hallottam meg az öcsém hangját. Mindig is tudott időzíteni. –Ó, bocsi bátyó –Persze, gondolom mennyire. –és neked is bocsi –kacsintott Mayára, majd elhúzott. Ha még egy percet marad, biztos, hogy egy kék folttal gazdagabb lenne.

- Hát Ő meg ki volt? –nézett rám Maya a csodaszép szemeivel.

- Az öcsém Gabriel – fintorodtam el, Maya meg elkezdett nevetni.

Nagy nehézség árán felkelt, majd engem is felhúzott. Egymással szemben álltunk, néma csendben. Talán már nem akarja, hogy megcsókolja? Eltűnt a pillanat varázsa?

- Tom, emlékszel, hogy mit ígértem neked egy hete?- törte meg a csendet.

- Igen. Végre rájöttél, hogy mit érzel? –éledt fel bennem a remény.

- Igen. Adriant végleg lezártam magamban. Már nem érzek iránta semmit gyűlöleten kívül. Veled viszont bizonytalan voltam. Igazából féltem, hogy ugyanaz fog történni, mint a kutyánál, de aztán rájöttem, hogy kockázat nélkül nem lehet nyerni. Tom, azt hiszem, szerelmes vagyok beléd –néztem rá, mint aki eddig nem látta. Ezt most jól értettem? Biztosra kell mennem.

- Ezt kérlek mind még egyszer –suttogtam.

- Szeretlek –mondta ki azt a szót, amit már régóta hallani akartam.

- Maya –odaléptem hozzá, és magamhoz húztam. –Én is szeretlek téged –suttogtam neki, majd végre valahára megcsókoltam.

Nagyon jó volt a csók. Maya igazán odaadóan csókolt. Eddigi életem során, soha nem éreztem még ilyet. Olyan, mintha megtaláltam volna a lelkem párját, az életem értelmét. Tényleg igaza volt anyámnak, ha megtalálom, akit keresek, soha nem akarok elengedni.  

Nem tudom milyen okból, de a földre löktem és ott csókoltam tovább. Ahogy észrevettem Őt se nagyon zavarta a dolog. Az egyik kezét a hátamra vezette, a másikat a hajamba fúrta. Én az oldalát simogattam.

- Tom, van még rajtunk kívül más is a környéken?- vált ki a csókunkból.

- Az öcsém –mondtam, miután jobban fülelni kezdtem, majd adtam egy lágy puszit a homlokára. –Miért?

- Meghallottam a gondolatait –bújt hozzám, még közelebb.

- Na és, mire gondolt? –kíváncsiskodtam.

- Annyit, hogy szexisnek titulált –mondta hanyagul. Úgy tűnik, jó ízlése van az öcsémnek, csak ne az én szerelmem tetszene neki is.  

- Ebben az egyben egyet értek Gabriel-el –csókoltam meg megint. –Szeretlek –csókolgattam tovább.

- Nekem olyan deja vu érzésem van. Már csak az öcséd hiányzik- nem kéne emlegetni, mert tényleg megjelenik.

- Tom, gyere léci –az emlegetett szamár.

- „ Én mondtam” –üzente Szerelmem. majd mind a ketten nevetésben törtünk ki.

- Most mi olyan vicces? –kelt ki magából Gab, közben mind a ketten felkeltünk a földről. – Te boszi vagy? –kérdezett rá a testvérem, Maya meg helyeselt neki.  –És, ahogy látom a királyi családból –Maya ismét csak helyeselt. Valahogy sejtettem a következő kérdést. –Akkor te vagy az aki kell a…

- Gabriel! Ő ezt még nem tudja –öleltem át hátulról Mayát. Attól tartok itt az idő, hogy elmondjam Neki, ki is Ő valójában. A titok már nem lesz többé az.

Úgy tűnik, az igazi játék még csak most kezdődik. De vajon melyik király esik el először? A fekete vagy a fehér?

A végére, pedig egy díjat szeretnék kitenni.:D

A díjat köszönöm Smile-nak! 

Szabályok:

1. Tedd ki a képet :D

2. Írj 11 dolgot magadról

3. 11 kérdés megválaszolása 

4. Kérdezz 11-et

5. Küld tovább 11 blognak 

2. 11 dolog magamról: Mivel már kaptam egy ilyen díjat, ezért nem írok új dolgokat ide :D

- Szeretek olvasni

-Szeretek írni :D

- A zene a mindenem (nélküle még tanulni se tudok :D)

- Szőke és kék a hajam :D

- Nem szeretem, ha kibeszélnek a hátam mögött

- Őszinte vagyok, néha túlságosan is

- A barátaimért mindent megteszek

- Nem szeretek magamról beszélni

- Csendes vagyok

- Nem vagyok barátkozós típus

- Szemüveges vagyok 

Kb, ennyi rólam!

3. 11 kérdés megválaszolása:

1. Mennyire számít mások véleménye?

Nem szoktam adni rá, de a blogon nagyon várom a véleményeket.

2. Mit csinálsz szabadidődben?

Nagyon szeretek olvasni, kint, bent, mindenhol :D

3.Van háziállatod?

Igen, egy nagyon szép macskám.

4. Mi a kedvenc zenéd?

Nekem olyanom nincs. Soha nem volt kedvencem.

5. Mi a kedvenc filmed?

jelen pillanatban a Vasember 3.

6. Mitől félsz?

Sok mindentől. Nincs annyi karakter szám, hogy kitudjam írni :D

7. Miért kezdtél írni?

Nem igazán tudom. Azt hiszem az egyik blog hatására.

8.A barátaidnak/családtagjaidnak elmondtad, hogy írsz?

Igen elmondtam. A családom tudja, de azt nem hogy mit. A legjobb barátnőm meg még olvassa is.

9. Milyen érzés, mikor közzéteszel egy bejegyzést?

Izgatott vagyok, hogy mit szólnak hozzá.

10. Beszédes vagy inkább csendes vagy?

A családom és a barátaim társaságában jár a szám, de amúgy egy csendes ember vagyok.

11. Melyik az a tulajdonságod, amiről szívesen lemondanál?

Talán arról, hogy félénk vagyok. 

4. 11 kérdésem:

1.Mi a kedvenc állatod?

2.Mi a kedvenc elfoglaltságod?

3. Mit szeretnél elérni az életben?

4.Mi az oka, hogy írni kezdtél?

5.Mennyire vagy babonás?

6.Mi a kedvenc filmed?

7.Mi/Ki a kedvenc együttesed/énekesed?

8.Hova utaznál el a legszívesebben?

9.Szeretsz rajzolni?

10.Hogyan kezdtél hozzá az íráshoz?

11.Van testvéred?

5. Akiknek küldöm:

Tara-nak http://tarablogja-csillagpor.blogspot.hu/

Maya-nak http://gyilkossagtanuja.blogspot.hu/

7.Fejezet

Sziasztok!

Tudom, hogy két nap késéssel hoztam a fejezetet, de osztálykiránduláson voltam, tegnap meg nem igazán értem rá! 

A 8. fejezettel viszont bajban vagyok...megint! :/ Szombaton húgom ballagása lesz és segítenem kell sütni főzni meg úgy mindenben. Ne haragudjatok, ha csak két hét múlva hétfőn tudok frisst hozni! 

Elég a beszédből!:D 

Jó olvasást!

Puszi: Nixypixy

7.Fejezet: Talán ez már szerelem?

A napok csak úgy jöttek és mentek, mintha már dolguk nem is lenne, és mire észbe kaptam már egy hét is elmúlt.

Ezeken a napokon egy látomássom se volt, talán Tom közelsége miatt, vagy már nem nyertem vissza az erőmet. Nem tudom, és a vámpír herceg se tudta.

Minden egyes nap kijártam az erdőbe, hogy fejlesszem a képességeimet. Persze Tom is mindig ott volt mellettem. Ha úgy vesszük az összes időmet vele töltöttem. Reggeltől estig, estétől reggelig. Igen, vele aludtam, mert féltem attól, hogy megint megpróbálnak elvinni Adrianhoz. Talán Tom is félt valamitől, hogy csak úgy belement.

Amandával is találkoztam. Még mindig le van törve July miatt. Nem is vagyok meglepődve miatta. Tudom, hogy mit érez. Talán engem jobban elárult, mint Mandát.

A legjobb barátnőmet is megkérdeztem, hogy mi a nagy titok, hátha Ő elmondja, de csalódnom kellett. Nem mondott semmit, mert Tom megkérte rá, hogy hallgasson. Mikor ezt Mandy elmondta nem is szóltam Tomhoz egy teljes óráig. Sajnos nem bírtam tovább.

Az érzéseim még bizonytalanok. Talán nem annyira, mit egy hete, de még nem értem magam. Adriant sikerült végleg lezárnom magamban. Már nem érzek iránta semmi mást, csak szín tiszta gyűlöletet.  Julyban hatalmasat csalódtam, de attól még a barátomnak tartom. A Tomhoz kapcsolódó érzéseim változóak. Egyik pillanatban ölelni, csókolni akarom, a másikban meg nagy ívben kerülni. Az az igazság, hogy félek, hogy úgy járok vele, mint a bolhással.

- Tom, ez már a kitudja hányadik tűzgolyó volt a mai napon, nem fejezhetném be? –méltatlankodtam. Egész nap csak edzettünk, vagyis csak én, Ő meg a fáról nézett.

- Rendben, mára elég –ugrott le a földre. Nekem se kellet több, mögé teleportáltam és a földhöz vágtam, csak sajnos nem gondoltam, hogy magával ránt. Esés közben megfordult így én alatta kötöttem ki.

- „Meg akarom csókolni, de mi van, ha Ő nem akarja?” –gondolta Tom. Ezen mosolyognom kellett. 

Nagyon aranyos, hogy azt is nézi én mit akarok. Már ilyen helyzetben, csak egyszerűen lekapott volna.  Én is akartam az a csókot, de még mindig féltem. Lehet, hogy ez már mindig így lesz? Azt nem hagyhatom. Döntenem kell, hogy mégis mit akarok, és én most meghoztam egy döntést. Talán megváltoztatja az életemet is.

- Én is akarom –mondtam neki, és megsimogattam az arcát.

A szája egyre közelebb került az enyémhez. Lehunytam a szemem és így vártam rá. Már éreztem leheletét, mikor hangokat hallottam.

- Tom! –határozottan férfihang volt, és a fölöttem lévő egyént keresi. –Ó, bocsi bátyó –ért mellénk a hang tulajdonosa. Mikor felnéztem rá kaján mosolyra húzta a száját. –és neked is bocsi –kacsintott rám, majd amilyen gyorsan jött, úgy távozott is.

- Hát Ő meg ki volt? –néztem Tomra.

- Az öcsém Gabriel – a srác nevével együtt egy fintort is kaptam, amin elkezdtem nevetni.

Nagy nehezen kimásztam alóla, és felsegítettem a földről. Ott álltunk egymás előtt. Egy szót se szóltunk.

- Tom, emlékszel, hogy mit ígértem neked egy hete?- kezdtem bele mondandómban.

- Igen. Végre rájöttél, hogy mit érzel? –nézett rám reménykedve.

- Igen –bólintottam. – Adriant végleg lezártam magamban. Már nem érzek iránta semmit gyűlöleten kívül. Veled viszont bizonytalan voltam. Igazából féltem, hogy ugyanaz fog történni, mint a kutyánál, de aztán rájöttem, hogy kockázat nélkül nem lehet nyerni. Tom, azt hiszem szerelmes vagyok beléd –néztem határozottan a szemébe, ami kikerekedett a döbbenettől.

- Ezt kérlek mind még egyszer –suttogta.

- Szeretlek –mondtam ki határozottam.

- Maya –lágyult el a hangja, majd közelebb lépett hozzám, és magához húzott –Én is szeretlek téged –suttogta az ajkamra, majd végre megcsókolt.

Az ajka lágy volt, mégis kemény. A csókja egyszerűen isteni. Először, csak lassan, majd egyre vadabbul falta a szám. Soha nem csókolt senki olyan odaadással, mint most Ő. Adrian se tudott így játszani az ajkammal.  Olyan volt az egész, mintha életem első csókját éltem volna át.  

Egyszer csak azt vettem észre, hogy megint a földön kötöttem ki. Ott csókolóztunk tovább. Az egyik kezemmel a hátát simogattam, a másikkal a hajába túrtam. Nagyon selymes volt és puha. Olyan jó volt beletúrni. Ő az oldalamon zongorázott.

- „ Szexis volt az a csaj Tommal. Kíváncsi vagyok, hol szedte össze.”- halottam meg egy gondolat foszlányt.

- Tom, van még rajtunk kívül mási is a környéken?- szakítottam meg a csókunkat.

-  Az öcsém –mondta, majd kaptam egy puszit a homlokomra. –Miért?

- Meghallottam a gondolatait –bújtam oda hozzá.

- Na és, mire gondolt? –Megint előjött a kíváncsi énje.

- Annyit, hogy szexisnek titulált –vontam meg a vállam.

- Ebben az egyben egyet értek Gabriel-el –elmosolyodott, majd szájon csókolt. –Szeretlek –suttogta két csók között.

- Nekem olyan deja vu érzésem van. Már csak az öcséd hiányzik- amint befejeztem a mondatom, megjelent egy fej Tom felett.

- Tom, gyere léci –ránéztem Tomra és gondolatban üzentem neki.

- „ Én mondtam” –mindkettőnkből kitört a nevetés.

- Most mi olyan vicces? –kapta fel a vizet az öcsi. Felálltam, majd az idősebb vámpír is felkelt a földről. – Te boszi vagy? –mutatott a szemeimre, mire helyeslően ingattam a fejem. –És, ahogy látom a királyi családból –ismét kapott egy bólintást. –Akkor te vagy az aki kell a…

- Gabriel! Ő ezt még nem tudja –ölelt át hátulról a herceg, én meg értetlenkedtem.

Talán, végre elmondja valaki a nagy titkot?  

Díjak!

Sziasztok! 

El se hiszem, hogy egyszerre két díjat is kaptam! Nagyon örülök neki! 

Szabályok:

1.Megemlítjük, hogy kitől kaptuk a díjat.

2.Felsorolunk 4 blogot, akinél 200-nál kevesebb a rendszeres olvasók száma.

3. Egy-egy kommentet hagyunk a kiválasztott négy blogon a díjazásról.

1. Én a díjat Maja96-tól kaptam.

2.  Monya-nak  http://monya-twilightfanfiction.blogspot.hu/

Vivien-nek http://vivien-themaffiawhispers.blogspot.hu/

Smile-nak http://just-stay-with-me-forever.blogspot.hu/

Tara-nak http://tarablogja-csillagpor.blogspot.hu/ 

Köszönöm a díjat Ildikó Jobb-tól!

 1) Tedd ki a képet  :D

2) Írj 11 dolgot magadról 

3) 11 kérdés megválaszolása

 4) Kérdezz 11-et

5) Küld tovább 11 blognak

2. 11 dolog magamról:

- Szeretek olvasni

-Szeretek írni :D

- A zene a mindenem (nélküle még tanulni se tudok :D)

- Szőke és kék a hajam :D

- Nem szeretem, ha kibeszélnek a hátam mögött

- Őszinte vagyok, néha túlságosan is

- A barátaimért mindent megteszek

- Nem szeretek magamról beszélni

- Csendes vagyok

- Nem vagyok barátkozós tipus

- Szemüveges vagyok 

Kb, ennyi rólam!

3. 11 kérdés megválaszolása

1 Mikor határoztad el, hogy blogolni fogsz?

Hát nem is tudom....sokan mondták, hogy tegyem fel a történetem netre. Így indult, de pontos dátumot nem tudok.
2 Kitől vagy mitől kapsz ihletet?

A környezetemből, és a legjobb barátnőmtől Csöppségrtől! :D
3 Szereted a csokit?

Oda vagyok érte!
4 Volt már olyan pasid, akit utált valaki a környezetedből?

Volt, és igaza is volt annak a személynek! 
5 Voltál már igazán szerelmes?

Voltam, és vagyok is! 
6 Sírtál valaha valaki után? (pasi, kisállat, vizsga)

Pasi után soha nem sírtam még! Akkor sírtam, mikor meghalt a macskám. Nagyon szerettem. :(
7 Kedvenc zene?

Sok van, nem tudok most mit mondani. Meghallgatok mindent.
8 Osztálykirándulás vagy kikapcsolódás a haverokkal?

Inkább a haverokkal. Ez attól függ, hogy hol lesz az osztálykirándulás, vagy a haverok is mennek-e.
9 Fagyi vagy jégkrém?

Jégkrém. 
10 Tél vagy nyár?

A nyarat jobban szeretem. 

4. 11 kérdésem:

1. Mi a kedvenc állatod?

2. Mi a kedvenc elfoglaltságod?

3. Mit szeretnél elérni az életben?

4. Mi az oka, hogy írni kezdtél?

5. Mennyire vagy babonás?

6. Mi a kedvenc filmed?

7. Mi/Ki a kedvenc együttesed/énekesed?

8. Hova utaznál el a legszívesebben?

9. Szeretsz rajzolni?

10. Szereted a savanyú gumi cukrot?

11. Van testvéred?

5. akiknek küldöm:

1. Maja96 http://gyilkossagtanuja.blogspot.hu/

2. Yesaya http://mystory-bw.blogspot.hu/

3.Silver Lady http://yesmylove-alwayswithyou.blogspot.hu/

 Tudom, hogy többet kéne, de most csak ennyi van! Sorry!!

 

6.Fejezet

Sziasztok!!

Boldog vagyok, hogy időben tudtam hozni a fejezetet! :D Ez egy kicsit nyugis rész lett, beszélgetős, tele érzelmekkel, de a következő fejezet egy egészen másfajta lesz ;)

Láttam, hogy érdekelne titeket egy Tom szemszögű fejezet! Igazán örülök neki. Már tudom is, hogy mikor fogom berakni, csak azt nem, hogy a mostani fejezetek közé is rakjak! Hmm...nehéz kérdés, és a választ rátok bízom. Ha nem nagy gond, írjátok le komiba, hogy szeretnétek-e a következő fejezetben Tom szemében látni a világot. :D :D 
Még el nem felejtem, raktam ki új képeket a szereplőkhöz! :D

Jó olvasást! :D
Puszi: Nixypixy

u.i.: Ez a fejezetet külön ajánlom Csöppségemnek!! Remélem rájössz, hogy miért ;)

6.Fejezet: Boldog nap

Másnap mikor felkeltem, nagyon furcsa dolgot tapasztaltam. Az ágyam mozog! A hírtelen jött felfedezésem eredményeként az ágyam mellett kötöttem ki. Sajgó fejemet tapogatva halk kuncogás csapta meg a fülem, majd egy fej jelent meg előttem.

- Minden oké? –mosolygott még mindig.

- Jah…azt hiszem –bizonytalanodtam el a végére. Kicsit még fájt a fejem.

- Gyere, segítek –nyújtotta a kezét, de még mindig ott volt a szája szélén egy huncut mosoly. –Mégis hogyan kerültél a földre? –ültünk le mindketten az ágyra.

- Hát… azt hittem, hogy az ágyam mozog –sütöttem le a szemem és közben el is pirultam. Mikor felnéztem, láttam, hogy Tom alig bírja visszatartani a nevetését.  –Nevess csak nyugodtan, tudom, hogy vicces –sóhajtottam egy nagyot. Egyszer csak Tomból kitört a nevetés. Más az ágyon feküdt és úgy röhögött.

- Neh-Ne haragudj, de ez nagyon tetszik –nézett végre rám. –Nem az ágyad, hanem én voltam.

- Ha nem mondod, rá se jövök –vágtam vissza neki. –Elhiheted, hogy rájöttem, mikor talajt fogtam.

A hasam jelzésére fogtuk magunkat, és a konyhába vettük az irányt.  Mikor lementünk, hogy együnk valamit, anyám már akkor nem volt otthon. Biztos megint annál a Joe-nál vagy ki a bánatnál van. Pedig tudta, hogy tegnap jövök haza.

A konyhába összedobtuk a reggelit. Rántotta és bacon. Persze a reggeli készítés se zajlott zökkenő mentesen. Rá kellett jönnünk, hogy a vámpír barátom nem tud főzni, és nekem még korán van az ilyen procedúra elvégzéséhez. Hát igen, aki só helyet, cukrot akar használni…

A nap többi részét is együtt töltöttük. Mesélt még a vámpír társadalomról, és a családjáról is. Elmondta, hogy van egy öccse, Gabriel, aki 234 éves. Tom meséjéből nagyon érződött, hogy mennyire szoros a kapcsolatuk. Irigylem őket ezért. Több mint 200 éves kapcsolat, ami nem romlott egyszer se meg.

Estére Amanda is megjelent. Boldog voltam, hogy újra láthattam vámpír barátnőmet. Nagyon sokszor kért bocsánatot, hogy eltitkolta előlem, hogy micsoda én pedig nem győztem leállítani. A vámpír herceg csak mosolygott rajta, de miután tizedijére kezdte újból, mér neki is sok volt.

- Julyról tudsz valamit?- kérdeztem rá a másik barátnőmre. Habár már nem tudom, hogy hívhatom-e még annak. Amanda arca szomorú lett.

- Mikor elmentél tőlünk, Ő és Adrian is lelépett. Nem szólt semmit, csak követte az a bolhafészket. Azóta nem láttam.  Próbáltam hívni, de nem veszi fel, egyszerűen kinyomja. Pedig az se érdekelt, hogy farkas, így is a barátnőm volt –nem bírta tovább és sírni kezdett. Oda ültem mellé, és vigasztalni próbáltam.

Mégis hogy tehette ezt July? Azt hittem, hogy mi igaz barátok vagyunk. Amanda, July és én. Ennek a barátágnak nem szabadott volna azért tönkre menni, mert nem egy fajba tartozunk. Milyen kegyetlen is a világ…

Késő este volt, mikor Amandának mennie kellett. Hogy hova? Nekem se mondta meg, de az tuti, hogy Tom tudja. Sokáig nem szóltunk meg csak ültünk egymással szemben. Csönd és béke. A két legjobb szó, ami jellemezte ezt az állapotot.

- Mikor találkozhatok az igazi szüleimmel?- törtem meg a harmonikus csendet. Nem tudom, miért, de most fontosnak éreztem, hogy megtudjam.

- Nem tudom –töprengett. –Talán, ha vége lesz ennek az egész hülyeségnek.

- Minek? –hátha most valamit elmond. Titkol valamit ebben az egyben biztos vagyok, de hogy mégis mit, azt már nem tudom.

- Sajnálom –nézett rám. -,de még nincs itt az ideje, hogy  megtudd –elém állt és végig simított az arcomon.

- Mikor jön el? –hajtottam felem a tenyerébe.

- Hamarabb, mint ahogy akartam. Hidd el nekem. A biztonságod érdekében nem mondhatok még semmit, és nem vihetlek el hozzájuk. Tényleg nagyon sajnálom –ahogy kimondta egyre közelebb hajolt hozzám. Meg akart csókolni. Én is akartam, de nem voltam tisztában azzal, hogy mit érzek iránta. Elfordítottam a fejem, és így csók helyett egy puszit adott az arcomra. Mikor elhajolt, láttam az arcán a csalódottságot.  

- Tom, ezt még mindig nem kéne –néztem a szemébe.

- Miért nem? –pillantása gyötrődő volt, és szomorú.

- Mert még én se vagyok biztos az érzéseimben.

- Értem, –suttogta maga elé. –de ugye szólsz majd, ha rájöttél mit érzel? –csillant fel reménykedően a szeme. 

Aranyos volt, és fájt a szívem így látnom Őt, de nem értetem magamat és ez megrémisztett. Lássak tisztán, felejtsem el Adriant, segítsek Amandának a Julys ügyben, majd utána jöhet a szerelem. Talán megérti Ő is.

- Te leszel az elő, aki megtudja –megsimogattam az arcát, majd egy lehelet finom piszit adtam neki.

- Nekem már ennyi elég –nevetett fel, majd szorosan átölelt.

Határozottan boldog napot zártunk. Ezt a napot már semmi és senki nem ronthatja el. Ebben a pillanatban nem igazán érdekel az a hatalmas nagy titok, Adrian és még anyám se. Most csak az számít, hogy Vele lehessek. Azzal, aki felforgatja az érzelmi világom.

Tom, lehet, hogy szeretlek? 

5.Fejezet

Sziasztok! 

Tudom, hogy szombat van és nem péntek, de tegnap semmi erőm nem volt, hogy feltegyem a frisst! Nagyon elfáradtam, hiszen 6.-os gyerekekre kellett figyelnem reggel 7-től este 6-ig és hozzá teszem azt is, hogy ezt mind egy erdő közepén! Nagyon fárasztóak voltak!
Jövő héten se biztos, hogy tudok pénteken frisset hozni, mert be kell még gépelni és szerdán töri vizsga, csütörtökön matek és pénteken angol TZ! Meglátom, hogy sikerül-e időben felrakni. :D

Bocsi a sok rizsáért! :D
Puszi nektek: Nixypixy

5.Fejezet: Megmentés

Amikor benyitottam a lakásba, már tudtam, hogy anya nincs itthon. „Letapogattam” a házat, hátha hallok valamit, mikor ugyanolyan gondolatot hallottam, mint az utcán.  A szobámba teleportáltam, de mint utólag rájöttem nagy hibát követtem el.

-Hello banya –hallottam meg egy gúnyos hangot. Az a farkas volt, aki hazáig, vagyis Tom házáig követett. Egyszer csak előttem termet, megfogta a karom és egy nyakörvféleséget tett a nyakamba. –Így már nem tudsz megszökni. Tudod, ez elszívja az erődet –simított végig a fekete anyagon. –Most pedig megtanítalak a tisztességre, és utána elviszlek a falka vezérnek. –mesélte el a terveit, amik egyáltalán nem tetszettek. A nyakörves dolog se dobott fel igazán, így elkezdtem azt a másik kezemmel feszegetni, de nem akarta megadni magát.

A hülye bolhás se volt türelmes kedvében. Rám morgott, majd a földre lökött. Segítségért akartam kiáltani, hátha valaki meghallja, de ö megelőzte egy pofonnal, majd bekötötte a számat, és a kezeimet is összekötötte.

Nem is tudom, miért, de Tom képe ugrott be, ahol azt nagyarázza, hogy érzi az érzelmeimet. A félelemre kezdtem koncentrálni. Féltem, ettől az őrülttől, féltem, hogy elvisz Adrianhoz és féltem, attól, hogy meg fogok halni.

Sikítani akartam, mikor újra felém fordult. Könyörgően néztem rá, de nála ez nem használt, csak még jobban nevetni kezdett. Viszont az az örömöt nem adtam meg neki, hogy sírni lásson. Már épp újra meglendítette a kezét, mikor hirtelen eltűnt előlem. Még hallottam egy ordítást, majd minden elsötétült előttem.

Álmodtam. Nem látomás volt, csak egy álom. A kutyuskával álmodtam. Elvitt Adrianhoz, és együtt röhögtek a nyomoromon. Senkit nem érdekelt, hogy könyörgök, hogy engedjenek el. Egyszer csak Adrian abba hagyta a nevetést és egy kést vett elő, majd egy gúnyos vigyor kíséretében a mellkasomba döfte azt. Sikítva ültem fel az ágyon, kapkodva vettem a levegőt. Féltem, és remegtem.

- Maya, nyugodj meg, csak egy álom volt –szólalt meg egy kedves hang. Megpróbálta megfogni a kezem, de én ellöktem magamtól. Mi van, ha Ő is meg akar ölni? Ő nem hagyta magát, az állam alá nyúlt és kényszerített, hogy a szemébe nézzek. A fekete szemek aggódva csillogtak. Ebből rájöttem, hogy Tom soha nem bántana. A vámpír eddig mindig megvédett, nem most kezdett volna a halálomon gondolkozni.

- Tom? –néztem rá félve. –Hogyan…? –akartam kérdezni, de közbe vágott.

- Éreztem a félelmedet, nagyon nagy löketett kaptam belőle –húzta el a száját. –Először azt hittem, tőlem félsz, ezért haza mentem, majd amikor erősödött a félelmed átjöttem, hogy megnézem minden rendben van-e. Amikor megláttam az a büdös kutyát, hogy meg akart ütni nem tudtam megállni, hogy ne… -nem nézett a szemembe. Helyette az ablakon nézett kifelé.

- Mit csináltál? –kérdeztem.

- Nyugi, nem öltem meg, csak egy kicsit megvertem, - ahogy téged is akart –majd visszaküldtem a falkájához –szinte morogva beszélt. Nagyon dühös volt. -Nem tudom, mit csináltam volna, ha nem érek ide időben. Hamarabb kellett volna ékeznem –simított végig az arcomon, ahol kicsit fel volt dagadva, a hanga épp olyan lágy volt, mint az érintése.

- Köszönöm –ráraktam a kezem a kezére. Most tudatosult bennem előbbi szavai. –Miért hitted, hogy tőled félek?

- Én…nem tudom, csak ott az erdőben…én –makogott össze-vissza. Elmosolyodtam, nagyon aranyos volt. Maya, erre gondolnod sem szabad! –Mi olyan vicces? –a kezét összekulcsolta az enyémmel, és a combjára tette őket. Ez nagyon romantikus gesztus volt. El kellett volna húznom a kezem, de mégse tettem. Hogy miért nem? Magam se tudom.

- Csak az, hogy vámpír létedre nem tudsz kinyögni egy értelmes mondatot –mosolyogtam rá. Majd témát váltottam. Elég a rosszból, jöhet az én tudós énem. –Egyébként hány éves vagy?

- Ööö..301, de csak 19-nek nézek ki –egy kicsit megdöbbentett. Gondoltam, hogy öreg, de hogy ennyire!?

- Milyenek a vámpírok? –kérdeztem rá.

- Hmm..3 rétegre különülünk el. Vannak a kékvérűek, vagyis a királyi család és a nemesek. Ők nappal is tudnak járkálni. A második réteg a katonák, ők kint tudnak maradni nappal, de nem olyan sokáig, mint a nemesek. Az utolsó rétegbe a többi vámpír tartozik, ők már úgymond teljesen éjszakai lények.

- Mi az általános jellemzőitek? –egyre jobban érdekelt a vámpíros téma. Főleg, hogy ezzel Tomról is többet tudok meg.

- Hát gyorsak vagyunk, úgy is tudunk táplálkozni, hogy nem ölünk meg senkit. Sebezhetőek vagyunk. Nem könnyű megölni minket, de nem is lehetetlen. Egy vámpír életében csak egyszer lesz szerelmes. Nem tudom, hogy még mit mondhatnék –rázta meg a fejét.

- Én se –érdekes ez a pár választós dolog. Talán van valami kötelék?

Ekkor eszembe jutott a nyakörv. Odakaptam a kezemmel, ezzel elengedve Tomét, de már nem volt a nyakam körül.

- Te szedted le?

- Igen. Nem csak az erődet korlátozta, hanem az élet energiádat is elszívta –sejthettem volna.

- Még egyszer köszönöm –puszit nyomtam az arcára. –Most gondoltam bele, hogy másodjára menettél meg 

– végignéztem rajta, és láttam, hogy elpirult. Mint már az előbb is megemlítettem, nagyon aranyos.

- Igazén nincs mit – ekkor hallottam meg odalentről anyám gondolatait.

- „Kíváncsi vagyok, mennyi pénze van Joe-nak!” – Csak erre tud gondolni? Hát ez már nevetséges.

A lány két hete nincs itthon, és azon töri a fejét, mennyi pénze van a pasijának? Milyen anya az ilyen? Jó, tudom, hogy az enyémet a pénzen kívül semmi más nem érdekli. Talán apa is a miatt, hagyott el anno bennünket, vagy elege volt abból, hogy nem az igazi lánya vagyok. Vajon anyám miért tart még maga mellett? Dühösen fújtam egyet. Saját magamat hergeltem fel.

- Mi a baj? –aggodalmaskodott Tom. Ja persze, Ő nem hallja a gondolatokat!

- Anyám a baj –meséltem el neki a problémámat.

- Akkor én megyek is –felkelt az ágyról, és az ablak felé vette az irányt. Nem tudom milyen késztetésből, de megfogtam a karját, mire kérdőn hátra fordult.

- Ne menj el! Maradj itt velem –kérleltem. Féltem, és nem akartam egyedül maradni. Anyámat se akartam látni egy darabig.

Sóhajtott egy nagyot, majd arrébb tolt az ágyon, és befeküdt mellém. Én meg a mellkasára hajtottam a fejemet. Jól esett, ahogy a szívdobogását hallgattam. Megnyugtató volt. Tom elkezdett a hajammal játszani, én meg a mellkasára kezdtem rajzolni.

- Azt hiszem, egyre jobban kedvelek –vallottam félálomban, majd ásítottam egy nagyot.

 - El se hiszed, mennyire jól esik ez nekem –valamit még mondott, de azt már nem értettem, az orromban még éreztem a csodás illatát, majd álomba merültem. 

Kérdés

Sziasztok!

Oldalt található egy kérdés, ami Tom szemszögű fejezetre vonatkozik! Ha érdekel benneteket fejezet, akkor kérlek szavazzatok! :D Már tudom, hogy melyik fejezetet írom meg az Ő nézőpontjából, már csak az érdekelne, hogy TI szeretnétek-e olyat olvasni! :D
Puszi: Nixypixy